A Vaujours-erőd: 1870-ben, a porosz hadsereg részleges franciaországi megszállását követően, a Séré de Rivières-erődítményrendszert dolgozták ki Párizs védelmére. 1874 és 1881 között tizennyolc erődöt, öt redület és 34 lövegbástyát emeltek a város körül, köztük a Vaujours-erődöt.
Építés és jellemzők
Az erőd építése 1876-ban kezdődött egy ötszögletű erőddel, amely 48 ágyúval és 691 katonából álló őrséggel rendelkezett. 1882-re az építkezés befejeződött, egyedülálló elrendezéssel, két mellékrésszel, amelyek fedett úton kapcsolódtak a központi erődhöz.
A Vaujours-erőd téglalap alakú volt, körülötte a várfalak utcája húzódott, amely árokszerűen szimulált, megszakítva az erőd bejáratánál álló kapunál, amely annak védelmét biztosította.
Fejlődés és használat
1911-ben az erőd korszerűsítést kapott egy géppuskatorny és egy Mougin-torony formájában, amely két 155 mm-es ágyúval volt felszerelve, bár ezeket később eltávolították. Az első világháború alatt az erőd a hadsereg gyakorlótereként szolgált.
A második világháború idején, 1939. december 19-étől a Daladier-kormány az erődöt internáló táborként használta az elítéltek és a mozgósítható hajléktalanok számára, az úgynevezett „Furcsa háború” időszakában.
Ma a Vaujours-erőd a 19. századi katonai építészet történelmi emléke, amely emlékeztet a konfliktusok és feszültségek időszakaira, amelyek Franciaország történelmét meghatározták.
