A Vaujours-erőd: 1870-ben, a porosz hadsereg részleges franciaországi megszállását követően kidolgozták a Séré de Rivières-erődrendszert Párizs védelmére. 1874 és 1881 között tizennyolc erődöt, öt redutot és 34 lövegbázist emeltek a város körül, köztük a Vaujours-erődöt.
Építés és jellemzők
Az erőd építése 1876-ban kezdődött egy pentagonális erőddel, amely 48 tüzérségi löveggel és 691 katonából álló őrséggel rendelkezett. 1882-re az építkezés befejeződött, egyedi elrendezéssel, két melléklétesítménnyel, amelyek fedett úton kapcsolódtak a központi erődhöz.
A Vaujours-erőd téglalap alakú volt, körülötte a városfalak utcája húzódott, amely egy árokszerű védelmet szimulált, megszakítva az erőd bejáratánál lévő kaponniérrel, amely annak védelmét biztosította.
Fejlődés és használat
1911-ben az erőd modernizáláson esett át, géppuskatornyot és egy Mougin-tornyot kapott, amely két 155 mm-es ágyúval volt felszerelve, bár ezeket azóta eltávolították. Az első világháború alatt az erőd hadgyakorló terepként szolgált.
A második világháború idején, 1939. december 19-én a Daladier-kormány internáló táborként használta az erődöt jogerősen elítéltek és hajléktalan mozgósítható személyek számára, az úgynevezett „furcsa háború” időszakában.
Ma a Vaujours-erőd a 19. századi katonai építészet történelmi emléke, amely emlékeztet a Franciaország történelmét meghatározó konfliktusokra és feszültségekre.
