A Le Grand Hôtel du Markstein, amely a háború utáni években (1914-1948) a Vosges első síközpontjává vált, lenyűgöző története van. Ez a nagyszabású projekt Monsieur Adolphe Schlumberger, egy guebwilleri iparos kezdeményezésének köszönhetően valósult meg.
A cél egy nagy presztízsű szálloda, a híres Grand-Hôtel, valamint egy második intézmény, a Hôtel Belle-Vue felépítése volt, hogy előkelő vendégkört vonzzanak, és versenyezzenek a világhírű palotákkal, mint például a chamonix-i és a svájci St-Moritz-i szállodák.
Ezeknek a szállodáknak az építése monumentális feladat volt, amelyet csákánnyal és lapáttal végeztek 1927 és 1930 között. Ezek az intézmények a régió ikonikus jelképeivé váltak, luxust és kényelmet kínálva a látogatóknak, akik a Vosges gyönyörű hegyi tájainak felfedezésére vágytak.
A Le Grand Hôtel du Markstein mozgalmas története folytatódik azzal, hogy az Alsace-Lorraine Nyugdíjalap megvásárolta, amely időszakosan üzemeltette. Később a második világháború alatt a német hadsereg foglalta el a szállodát. A háború befejezése után az Alsace-Lorraine Nyugdíjalap összeolvadt a SNCF-fel, és a szálloda gyakornoki táborrá alakult, de ez a vállalkozás nem volt sikeres, így a szállodát ismét elhagyták.
1950-ben az ABRI nevű menedéket hozták létre a szálloda helyiségeiben, hogy a turisták étkezni tudjanak. Ez az üzemeltetés azonban nem volt nyereséges, és az ABRI sok évre bezárt. Az 1960-as évek körül a CGT égisze alatt működő Turizmus és Munka Egyesület megvásárolta a Grand Hôtel-t, hogy népi üdülőközpontot hozzon létre. Bár a férőhelyek száma 300-ra nőtt, az elavult létesítmények megnehezítették a központ működtetését, amely végül hanyatlásnak indult.
Ebben a helyzetben az egyesület létrehozott egy SCI-t (Société Civile Immobilière) több vállalati bizottság, köztük országos jelentőségűek, például az Air France együttműködésével. Egy ambiciózus modernizációs tervet dolgoztak ki, amely magában foglalta egy fedett uszoda építését is. A SCI célja az volt, hogy a Grand Hôtel-t egy félig szállodai, félig üdülőfalusi központtá alakítsa, 375 férőhellyel, teljes kényelmet nyújtó szobákkal, étteremmel, bárral, valamint animációs, konferencia- és pihenőhelyiségekkel, továbbá egy sífutó iskolával.
1972 májusi megnyitása után a LES CRETES Üdülőfalu virágzó évtizedet élt meg, fiatal és dinamikus csapattal, valamint egy regionális vezetőséggel, amely ökológiai és társadalmi kontextusba illesztette a falut. 1973 és 1985 között a szálloda évente 800 és 1000 fiatalnak és nyugdíjasnak adott otthont, de sajnos a működés veszteséges volt.
Több tényező is hozzájárult ehhez a helyzethez, többek között a biztosítások hiánya a további beruházások folytatásához, valamint a társadalmi turizmus iránti érdeklődés csökkenése a közönség részéről. Emellett kezelési hibák is történtek, különösen a CGT közönségének elvesztése, amely a TOURISME ET TRAVAIL fő szállítója volt, és amelyet TOURISTA névre kereszteltek át, egy vezérigazgató által irányított vállalattá.
Az 1987 július-augusztusi teljes kihasználtság ellenére a szükséges beruházásokat a biztonsági előírásoknak való megfelelés érdekében nem hajtották végre, ami a Regionális Biztonsági Bizottság döntéséhez vezetett, hogy 1994. június 19-én ténylegesen bezárják a LES CRETES-t.
A felújítási terv, amely jelentős közösségi és tulajdonosi beruházásokat igényelt volna, sajnos nem valósult meg. Ennek következtében a szállodát egy mulhouse-i ingatlanfejlesztő vásárolta meg, aki lakóingatlanokká kívánja átalakítani, mint üdülőrezidencia.
