A Le Grand Hôtel du Markstein, amely a háború utáni években (1914–1948) a Vosges-hegység első síközpontjává vált, lenyűgöző történettel rendelkezik. Ez a nagyszabású terv Monsieur Adolphe Schlumberger, egy guebwilleri iparos kezdeményezésének köszönhetően valósult meg.
A cél egy nagy presztízsű szálloda, a híres Grand-Hôtel, valamint egy második intézmény, a Belle-Vue Szálló felépítése volt, hogy előkelő vendégkört vonzzanak, és versenyezzenek a világhírű palotákkal, mint például a chamonix-i vagy a svájci St. Moritz-i szállodák.
E szállodák építése monumentális feladat volt, amelyet csákánnyal és lapáttal végeztek 1927 és 1930 között. Ezek az intézmények a térség jellegzetes pontjaivá váltak, luxust és kényelmet kínálva a látogatóknak, akik a Vosges gyönyörű hegyi tájainak felfedezésére vágytak.
A Grand Hôtel du Markstein mozgalmas története folytatódott azzal, hogy az Alsace-Lorraine Nyugdíjalap megvásárolta, amely időszakosan üzemeltette. Később a második világháború alatt a német hadsereg foglalta el. A harcok befejezése után az Alsace-Lorraine Nyugdíjalap összeolvadt a SNCF-fel, és a szálloda tanoncok üdülőjévé alakult, de ez a vállalkozás nem volt sikeres, így a szállodát ismét elhagyták.
1950-ben az ABRI nevű menedéket hozták létre a szálloda helyiségeiben, hogy a turisták étkezni tudjanak. Ez az üzemeltetés azonban nem bizonyult jövedelmezőnek, és az ABRI sok évre bezárt. Az 1960-as évek körül a Turizmus és Munka Egyesület, a CGT irányítása alatt, megvásárolta a Grand Hôtel-t, hogy népi üdülőközpontot hozzon létre. A férőhelyek számának 300-ra növelése ellenére az elavult létesítmények megnehezítették a központ működtetését, amely végül hanyatlásnak indult.
Ebben a helyzetben az egyesület egy ingatlanhasznosító társaságot (SCI) hozott létre több vállalati bizottság együttműködésével, köztük olyan országos jelentőségűekkel, mint az Air France. Egy nagyszabású korszerűsítési tervet dolgoztak ki, amely fedett uszoda építését is tartalmazta. A SCI célja az volt, hogy a Grand Hôtel-t egy szálloda és üdülőfalu közötti központtá alakítsa, 375 férőhellyel, kényelmes szobákkal, étteremmel, bárral, valamint szórakoztató, konferencia- és pihenőhelyiségekkel, továbbá sífutó iskolával.
1972 májusi megnyitása után a LES CRETES Üdülőfalu virágzó évtizedet élt meg, fiatal és lendületes csapattal, valamint egy regionális vezetőséggel, amely a falut ökológiai és társadalmi összefüggésbe helyezte. 1973 és 1985 között a szálloda évente 800 és 1000 fiatal és nyugdíjas vendéget fogadott, de sajnos a működés veszteséges volt.
Több tényező is hozzájárult ehhez a helyzethez, többek között a biztosítások hiánya a további beruházásokhoz, valamint a társadalmi turizmus iránti érdeklődés csökkenése. Emellett kezelési hibák is történtek, például a CGT közönségének elvesztése, amely a TURIZMUS ÉS MUNKA fő támogatója volt, és amelyet TOURISTA néven egy vezérigazgató által irányított vállalattá alakítottak át.
Az 1987 júliusi-augusztusi teljes kihasználtság ellenére sem valósították meg a szükséges beruházásokat a biztonsági előírásoknak való megfelelés érdekében, ami a Regionális Biztonsági Bizottság döntéséhez vezetett, és 1994. június 19-én a LES CRETES bezárását eredményezte.
A felújítási terv, amely jelentős közösségi és tulajdonosi befektetéseket igényelt volna, sajnos nem valósult meg. Ennek következtében a szállodát egy mulhouse-i ingatlanfejlesztő vásárolta meg, aki szabadidős lakópark jellegű lakásokká kívánja átalakítani.
